#htmlcaption_0#htmlcaption_1#htmlcaption_2#htmlcaption_3#htmlcaption_4#htmlcaption_5#htmlcaption_6#htmlcaption_7#htmlcaption_8#htmlcaption_9#htmlcaption_10#htmlcaption_11#htmlcaption_12#htmlcaption_13#htmlcaption_14#htmlcaption_15#htmlcaption_16
Megosztás: 

A szabadság rabsága

2015-10-01 16:37

1Kor. 10:23 Minden szabad, de nem minden használ, minden szabad, de nem minden épít.

Közeledik, sőt már itt van a nyár, a szabadság ideje. Szabadság, ami olykor pontosan ellenkező eredményt vált ki, mint amit szeretnénk. Gyermekként a „hurrá, vakáció” felkiáltással megszabadulunk a kötöttségeinktől, és végre nem kell iskolába járni, később talán a jól megérdemelt nyári pihenőidőnket töltjük a munkától távol. 

Szabadság-szabadok vagyunk. Mitől szabadulunk, mitől akarunk szabadulni ilyen görcsösen? A naponkénti kötöttségektől, munkától, felelősségtől, a normálistól? Mi váltja ki ezt az érzést?

Az emberi lét nem passzív, amikor Isten az embert megalkotta, akkor az élettel együtt a tulajdonságait is átruházta az emberre (1Móz 1:26a És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra). Isten alkotott, és miután jónak ítélt mindent, megpihent. Nem elfáradt, hanem megpihent, megnyugodott, elégedett volt a teremtéssel. Napjainkban mi vajon meg tudunk pihenni? Elégedettek tudunk lenni? Vagy csak szabadulni akarunk?

Jön a nyár... telve a szabadság (szabadosság?) "édes ízével". A mai zsúfolt, rohanó világban az embernek szüksége van időnként a pihenésre, arra hogy megálljon – szabadságra menjen – ha a szabadság a jól végzett munka megérdemelt gyümölcse, akkor megelégedetté, sőt boldoggá, örömtelivé tesz, de ha csupán a kötöttségeinktől (esetleg a ruháinktól :) ) szabadulunk a nyár okán, akkor ez nem feltétlenül tesz boldoggá, sőt gyümölcse keserű is lehet.

A szabadulással egy probléma van: nem az elégedettség, nem a nyugalom területe, hanem a menekülésé. A menekülés nem hoz valós megoldást semmire. A megmenekülés sem, ha nem értjük meg, hogy az csak a kezdet.

A tékozló fiú története is erről szól: menekülés, megmenekülés. Sokszor a történet csúcsaként a visszatérést, a megtérést látjuk, de a csúcs nem ez. Nézzük sorjában:

A kisebb fiú „szabadságot” szeretne, és ezért úgy gondolja, hogy megfelelő kiinduló feltételek mellett saját maga ura lehet. Az ismert történetből tudhatjuk, hogy ez nem sikerült, a szabadság mámora rabságba nyomorba taszította a legényt. Egészen addig, míg rá nem jött, hogy ahonnan jött, a legrosszabb helyzet is jobb ennél.

A felismerés után jött a megmenekülés, amikor hazatért, vissza, ahonnan elindult. Jobb lett a helyzete? A kiinduláshoz képest nem tudjuk, kívülről nem tudjuk, de talán segít a megértésben az atya beszélgetése az idősebb fiúval: „mindenem a tiéd” (Lk 15:31). Hol volt, hol lett valójában szabad? Egyedül az Atya közelségében, Isten jelenlétében.

Minden… ez az, ami nem fogható fel, míg szabadulni szeretnénk. Ez az, amit csak akkor értünk meg, amikor eljutunk a semmi állapotába. Mire tanít hát ez a történet? Arra, hogy a szabadulás nem lesz soha egyenlő a megpihenéssel. Megpihenni csak akkor lehet, ha tudjuk, hogy amit megtettünk az jó. Szabadok akkor lehetünk, amikor tudjuk azt, hogy minden a miénk, miénk volt, és miénk lett.

Préd 9:7-10 No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid! A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.  Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

A reménység építőkövei

2016-04-01 13:18


1.Kor.9,10. ... Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből...
tovább »

A karácsony igazi üzenete

2016-01-20 08:57


Munkából hazafelé menet kissé el­csi­gá­zot­tan nézek ki a busz ablakán. Összefüggően kígyózó fénysorok: a bevásárolni induló autósok elszánt hada és az áruházakról lecsorgó karácsonyi díszek függői.
tovább »

Hálaadás

2015-12-08 18:29


Hálaadás – szavakkal és tettekkel megnyilvánuló kö­szö­net a kapott jótéteményekért (Wikipedia/Magyar Értel­mező szótár).
tovább »

Megtanulni ünnepelni

2015-06-06 00:00


Megtanulni ünnepelni nem egyszerű folyamat. Szokásaink és névleges ünnepeink vannak, de az ünneplés, mint tevékenység nem megy magától – a legtöbb embernek ezt tanulni kellene. Hol vannak ilyenkor az „ünnep­ta­ná­rok”?
tovább »
Copyright 2011-2014 © Kármel Pünkösdi Gyülekezet