#htmlcaption_0#htmlcaption_1#htmlcaption_2#htmlcaption_3#htmlcaption_4#htmlcaption_5#htmlcaption_6#htmlcaption_7#htmlcaption_8#htmlcaption_9#htmlcaption_10#htmlcaption_11#htmlcaption_12#htmlcaption_13#htmlcaption_14#htmlcaption_15#htmlcaption_16

Üzenet

Megosztás: 

Az Úr kegyelmes

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim. így szól az Úr!”

2008-ban, még nem hívőként elváltam. Utána nem sokkal találkoztam az Úrral, és a Kármel gyülekezetben újjászülettem. (hallelujah) 

A válás után a legfontosabb dolognak azt tartottam, hogy a közös gyermekünk, aki akkor 3 éves volt, a lehető legkisebb sérülést szenvedje el a mi „tudatlanságunk” miatt. Szóval a gyerekelhelyezést úgy beszéltük meg, hogy mindketten közösen vállaljuk, ne legyenek kiemelt napok, hogy melyikünkkel mikor van a gyerek. Közben én megtértem, a fiamat a lehető legtöbbször vittem magammal a gyülekezetbe.

2010-ben kiköltöztem Angliába, és nem sokkal utána kijött a fiam is az anyjával. Találtam idekint egy gyülit, és minden vasárnap jött velem a gyerek is, még ha ez nem is mindig tetszett az anyukájának.

2012-ben, karácsonykor történt, mikor is a gyüliben karácsonyi előadást tartottak a gyerekek, gondoltuk a fiammal, hogy ez egy jó alkalom meghívni az anyukáját is, hogy megnézze a műsort, meg legalább lássa, hogy hova járunk vasárnaponként.

El is jött a nővérével együtt. Gyors bemutatás egy pár tesónak, aztán nekem mennem kellett segíteni a gyerekek felkészülésében, tehát „magukra" hagytam őket.

Miután véget ért az alkalom, hazamentünk. 

Megérkeztünk a lakáshoz, én vezettem, és a többieknek ki kellett szállni a kocsiból. Életem egyik legkellemetlenebb élménye következett. Botond anyukája és az ő nővére úgy búcsúztak,hogy alig tudtam uralkodni magamon. Harsány, mondhatni érezhetően gonosz nevetés közben a következőket mondták: „Sziasztok, majd imádkozunk értetek, áldás!” S közben hangosan nevettek. Botond a hátsó ülésről csak nézett rám némán, nem értve, hogy mi a vicces ebben. Nagyon dühös lettem egy pillanat alatt. Érezni lehetett a gonoszságot, a csúfolódást és nagyon dühítő volt. Bele tellett egy percbe is, amíg egyáltalán reagálni tudtam, és közben folyamatosan röhögtek. Szinte fizikai fájdalmat okozott. Nagy nehezen, és ezt tényleg így értem, végül csak annyit tudtam kinyögni, hogy „köszönjük”. Aztán elindultunk. Közben a fiamnak el kellett valahogy magyarázni, hogy mi is történhetett, és abban állapodtunk meg, hogy nekünk kell imádkozni értük.

Alig egy év elteltével, Botond anyukája csatlakozott egy gyülekezethez, és alfára jár. :)

Hogy mi történt, nem tudom. Hogy mikor, nem tudom. De az Úr kegyelmes még az Őt csúfolókkal is.

Szmolka Zsolt

 

Mindenható Isten


Nagymamámnak kétoldali csípőprotézise van, kb. 10 éve ágyban fekszik, mert már nem tudják a protézist többször felújítani. Anyukám most vár csípő protézis beültetésre. Nagy fájdalmai vannak.
tovább »

Elvégeztetett


Augusztusban, egy hétfői napon történt: Reggel, ébredéskor, még semmi bajom nem volt, de a reggeli után egyre erősebb rosszullét lett úrrá rajtam.
tovább »

Isten a mi szabadítónk!


Szeretném veletek megosztani, hogyan szabadultam meg a cigaretta fogságából.
tovább »

Amikor a Szent Szellem szól


Egy tavaszi napon indultam munkába, vártam a buszt a megállóban. Az utcánkban lakik egy 60-as nénike, akivel már többször találkoztam, beszélgettünk. Kiderült, hogy hívő és minden vasárnap ő is gyülibe jár.
tovább »
Copyright 2011-2014 © Kármel Pünkösdi Gyülekezet