#htmlcaption_0#htmlcaption_1#htmlcaption_2#htmlcaption_3#htmlcaption_4#htmlcaption_5#htmlcaption_6#htmlcaption_7#htmlcaption_8#htmlcaption_9#htmlcaption_10#htmlcaption_11#htmlcaption_12#htmlcaption_13#htmlcaption_14#htmlcaption_15#htmlcaption_16

Üzenet

Megosztás: 

Bizonyság Isten gyógyító kegyelméről

Lányunk, Mikes Nóra egy vasárnap délután gyomorszájtájéki fájdalmat érzett, ami másnapra erősödött. A köhögés is fájdalmat okozott neki, szinte nem is tudott mély lélegzetet venni. Délután megvizsgálta a gyermekorvos, és rögtön továbbküldött minket a kerepestarcsai kórházba vakbélgyulladás gyanújával. Nóri a hosszadalmas várakozás alatt sajnos egyre rosszabbul érezte magát.

Minden vizsgálati eredménye negatív lett, hasfalának izomzata mégis nagyon feszes volt. Ezért a sebész orvos átküldött minket a Bethesda gyermekkórházba további vizsgálatokra. Előre felkészített minket arra, hogy éjszakára bent kell maradnunk, sőt az is lehet, hogy operációra is szükség lesz.

A bethesdai orvos egy kicsit megnyugtatott minket. Szerinte nem a vakbél, hanem vírus okozta a panaszokat. Mindenesetre Nóri éjszakára infúziót kapott, és reggel éhgyomorra újra ultrahangra ment.

A vizsgálatot végző doktornő a vakbélgyulladás gyanúját kizárta, de sajnos talált helyette mást. Az izomfal és a belek között határozottan kirajzolódott valami a felvételen. A kinövés kb. 5 cm-es volt. Rögtön 4-5 orvos is összejött tanakodni, hogy mi lehet az. A pontos diagnózis érdekében rögvest meg akarták műteni Nórit. Én egy kis várakozási időt kértem a jó leletekre hivatkozva. A válasz az volt, hogy következő nap reggeléig várunk és meglátjuk, hogy a gyerek állapota hogyan változik.

Már délután volt, mikor a férjemmel, Mikes Rolanddal hazamentünk a kórházból. Az embert ilyen események után mindenféle gondolat gyötri. Kihez mehetnénk ezekkel? Csak egyedül Istenhez! Imádkoztunk tehát, és emellett imasegítséget kértünk a családtól, barátainktól is. Megtapasztalhattuk, hogy hitünket – bármilyen kicsi legyen is az - Istenbe vethetjük, aki hatalmas és erős. Most sem engedte, hogy az aggodalmaink, félelmeink fölénk kerekedjenek.

Férjemmel, Rolival azt kértük Istentől, hogy másnapra Nóri legyen egyértelműen jobban, mert akkor felléphetünk az operáció ellen, és az orvosokkal sem kell hadakoznunk.

Másnap már hajnalban indultunk vissza a kórházba. Ott Nóri lelkesen mesélte, hogy akkor sem fáj a hasa, ha nyomogatja. Mutatta, hogy fájdalom nélkül tud már nagy levegőt venni. Mondta, már olyan jól érzi magát, hogy alig tud az ágyban maradni.

Nemsokára jött az orvos, és megvizsgálta őt. Megállapította, hogy a hasfal újból teljesen laza. Ezen túl nem tudott mit mondani. Mivel Nóri panaszai megszűntek, hazaengedi azzal a kikötéssel, hogy egy hét múlva újabb ultrahangra jelentkezünk. Hozzátette, hogy szerinte a műtétet úgysem tudjuk elkerülni, mert ez a kinövés már túl nagy. Legjobb esetben is hónapok kellenének a felszívódásához, annyit pedig kockázatos várni.

Mi pedig boldogan adtunk hálát Istennek a csodáért, amit megélhettünk: Nórit szinte panaszmentesen, operáció nélkül vihettük haza!

Szombat este dicsőítő imaalkalomra mentünk Nórival együtt, hogy hálát adjunk Istennek a gyógyulásért. Ott odajött hozzánk az egyik gyülekezeti elöljáró, aki az előzményekről semmit sem tudott. Egy igerészt hozott nekünk, hogy olvassuk el tüzetesen. Ez a tíz bélpoklosról szólt: miután Jézus meggyógyította őket, kilencen elmentek útjukra, és csak egy ment vissza hálát adni. Hát! Csak sírni tudtam azon, hogy Isten milyen csodálatos! Ez után a kijelentés után biztos voltam abban, hogy Isten már teljesen elvégezte a gyógyítást, és nekünk már csak az a feladatunk, hogy hálát adjunk ezért.

Másnap, vasárnap elmondtam a bizonyságomat a gyülekezetben. Ehhez a 34. Zsoltárt kaptam Istentől. „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül! ” - Zsolt 34: 8-9

Fel akartam olvasni, de az alkalmat vezető testvér ugyanezt az igét kapta Istentől, és ő már fel is olvasta helyettem. Ugye, milyen csodálatos, hogy ugyanaz a lélek vezérel minket! Bizonyságtételem után kértem a gyülekezetet, hogy adjunk együtt hálát Istennek, és kenjék meg Nórit olajjal. Ha a következő héten megyünk ultrahangra, véletlenül se tudjon az ördög megkísérteni minket! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen gyülekezet áll mellettünk a nehézségekben is!

Hétfőtől Nóri már újra iskolába ment, szerdán pedig az ultrahangra. A felvételen a kinövés már csak fele akkora volt! Az orvos CT vizsgálatra is elküldött. Kért nekünk időpontot, amit aznap délutánra meg is kaptunk. – A mai világban ez is csoda!

A Heim Pál kórházban a CT vizsgálat után az orvos szájából szerettem volna hallani az eredményt. Csak annyit tudott mondani, hogy semmit sem találtak. Ha bármi lett volna ott, azt feketén-fehéren látták volna. Szerinte délelőtt az ultrahangon csak egy korábbi gyulladás nyomát láthatták. Az eredményt csütörtökön visszavitte Roli a Bethesda kórházba, ahol az orvos csodálkozott az egymásnak ellentmondó eredményeken. Visszahívott bennünket egy újabb ultrahangra, mert még nem tudta, amit mi már igen, hogy Isten csodát tett a mi életünkben: tökéletesen meggyógyította a lányunkat, és ez a gyógyulás már teljesen végbement. Az utolsó ultrahangos vizsgálat ezt igazolta is.

Isten ad nekünk nehézségeket, mélységeket az életünkben, de csak azért, hogy utána a magaslatokra is fel tudjon vinni, hogy csodákat tudjunk átélni. Hitben tudjunk erősödni, és az életünkből élő bizonyságokat mondhassunk az embereknek. A gyülekezetben pedig egymás hite által épülhessünk. Fogadjuk el minden helyzetben, hogy Isten jót tervezett az övéinek, és tudjunk ezekért hálát adni Neki mindenkor!

Isten mindig tanít minket.  Igyekezzünk lágyan tartani a szívünket, hogy  felismerjük, ha Ő szól hozzánk, és be tudjuk fogadni az üzenetét!

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem.”

Zsolt. 50: 15

„Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, ez nem tőletek van Isten ajándéka ez.”

Efézus 2: 8

Mindenható Isten


Nagymamámnak kétoldali csípőprotézise van, kb. 10 éve ágyban fekszik, mert már nem tudják a protézist többször felújítani. Anyukám most vár csípő protézis beültetésre. Nagy fájdalmai vannak.
tovább »

Elvégeztetett


Augusztusban, egy hétfői napon történt: Reggel, ébredéskor, még semmi bajom nem volt, de a reggeli után egyre erősebb rosszullét lett úrrá rajtam.
tovább »

Isten a mi szabadítónk!


Szeretném veletek megosztani, hogyan szabadultam meg a cigaretta fogságából.
tovább »

Amikor a Szent Szellem szól


Egy tavaszi napon indultam munkába, vártam a buszt a megállóban. Az utcánkban lakik egy 60-as nénike, akivel már többször találkoztam, beszélgettünk. Kiderült, hogy hívő és minden vasárnap ő is gyülibe jár.
tovább »
Copyright 2011-2014 © Kármel Pünkösdi Gyülekezet